Tizenkét mondat Kocsis Zoltán emlékhangversenye elé – gondolatok Hamar Zsolttól.
Néhány évvel ezelőtt a biebrichi kastéy parkjában ültünk Zolival, a Rajna partján. Mozart Varázsfuvolája kapcsán beszélgettünk halhatatlanságról, illetve esendőségről. Én a Templomról, Tamino próbatételeinek jutalmáról elmélkedtem, mikor Zoli felkiáltott: – Érdekes, én ugyanezt tükrökkel azonosítom! Azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy vajon mi található a tükör túlsó oldalán.

Nem értettem a hasonlatot. Hiszen Zoli nemhogy mindennapos vendég volt Sarastro birodalmában, de azon kevesek, kiválasztottak egyike, ki egész életében otthonosan mozgott ott, ahová mi, egyszerű földi halandók csak reménykedünk belépni.

Mégis félt a haláltól! Készült rá, birkózott vele, és rettegett tőle. Mintha megérezte volna, hogy hamarosan örökre belép a halhatatlanság csarnokába, és nem tér vissza többé Papageno erdei ösvényeire. Olyan űrt hagyva maga után, melyet rajta kívül más nem tud betölteni. Mi pedig legfeljebb csak emlékezhetünk rá, feltéve magunknak a kérdést: vajon mi található a tükör túlsó oldalán?

Ravel sorozata, a Couperin sírja egyrészt azért ide illő mű, mert benne a zeneszerző halott barátaira emlékezett, másrészt a zongoramű zenekarra hangszerelt változata Kocsis Zoltán munkájaként elénk állítja a zeneszerző-karmestert, aki az általa szeretett nagy komponisták dalainak és zongoradarabjainak szenvedélyes hangszerelője volt. Jelképesnek tekinthetjük, hogy ezt a művet az amerikai–magyar Thomas Kornél személyében a Kocsis nyomdokában járó új karmesternemzedék tehetséges képviselője vezényli.

Chopin e-moll zongoraversenyével a zongoraművész Kocsisra emlékezünk: a kompozíciót előadó Érdi Tamás csodálta Kocsis Zoltánt, és arra is lehetősége nyílott, hogy együttműködjék vele – mégpedig éppen Chopin-zongoraverseny előadójaként. „Mindig, amikor Chopint-t játszom, sokszor eszembe jut, vajon elégedett lenne velem? Nem tudom mind a mai napig feldolgozni, hogy nincs többé és nagyon hiányzik.” – mondja Érdi Tamás.

Az is szimbolikus jelentőségű, hogy befejezésül az együttes zeneigazgatója, Hamar Zsolt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar élén, négy kiváló énekes, Kolonits Klára, Bakos Kornélia, Horváth István és Kovács István szólójával kortárs magyar zeneszerző, Kovács Zoltán Missa Pannonica című oratorikus  művének kibővített, 2019-es változatát vezényli. Kovács Zoltán a középgeneráció tagja, 1969-ben született, alkotói tevékenysége mellett az Operaház zenekarának fagottosa.

November 6., Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Kocsis Zoltán-Emlékkoncert – Bérleten kívüli hangverseny
Vezényel: Thomas Kornél (nyitómű) és Hamar Zsolt

Maurice Ravel – Kocsis Zoltán: Couperin sírja
Frédéric Chopin: I. (e-moll) zongoraverseny, op. 11
Kovács Zoltán: Missa Pannonica

Közreműködik: Érdi Tamás zongora, Kolonits Klára szoprán, Bakos Kornélia alt, Horváth István tenor, Kovács István basszus, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Nemzeti Filharmonikus Zenekar