Erzsébet a koronázására készül. Maurice kommandósként azt a feladatot kapja, hogy a Buckingham-palotában őrizze a koronaékszereket – épp a saját születésnapján. Az egyszerű katona ezen a különös éjszakán tudásával és sármjával elvarázsolja a hamarosan II. Erzsébetként uralkodó fiatal nőt, akibe halálosan beleszeret. A fiatalok megígérik egymásnak, hogy hatvan év múlva újra találkoznak. Maurice egész életét meghatározza ez a várakozás. Bár hűséges felesége, Helena úgy gondolja, hogy ez a történet csupán férje képzeletének szüleménye, Maurice hajthatatlanul hisz abban, hogy a királynő betartja ígéretét. Eközben megismerjük a halálos betegségben szenvedő Maurice utolsó napjait, aki elszántan várja a hamarosan bekövetkező kilencvenedik születésnapját, és rajongva idézi fel azt a hajdani sorsdöntő találkozását. Az idős házaspár szerény körülmények között tengődik egy kis londoni külvárosi házban, és a folyton zsörtölődő, korábban ékszerészként dolgozó Maurice emlékei egy izgalmas, titokzatos múltba vezetnek vissza. És eljön a várva várt évforduló napja. Csengetnek. Az ajtóban egy női alak áll...

A szerző szerint „minden jó történet az élet harmadik felvonásában játszódik”, és ez a megható, szellemes párbeszédekből építkező színdarab egyúttal elgondolkodtató számvetés is a szerelem és hűség mibenlétéről, az örök vágyakozás és az önfeláldozás szívszorító megéléséről. Így kap sajátos fénytörést a darabban elhangzó mondat: „kezemben tartottam az ön szívét”. A darab 2012-ben elnyerte a rangos Edinburgh Stage Awardot.

„Akkor néhány órára megállt az idő.

Az az éjszaka olyan gyönyörű volt, mint a brilliánsok ezen a nyakéken.

„Lenyűgöző történet ez, amelynek során gyógyulást nyernek az emberi szívek. A szerelem az, amire igazán vágyunk! Talán nem a szerelem a legnagyobb dolog, amit elsajátíthatunk ebben az átkozott világban?!” – mondja Viktor Rizsakov. A neves orosz színházi alkotó a 2009 óta máig sikerrel játszott Fodrásznő rendezője sziporkázó humorú, ugyanakkor szívhez szólóan érzelmes előadást ígér a közönségnek.