Varga Bence írása Mákfagyi című bemutatónkról a Fidelio oldalán jelent meg. Köszönjük!
Miért lesz valakiből optimista vagy épp pesszimista? Mint kiderül, valójában egyik fél sem tökéletesen boldog attól, amilyen emberré vált. Mindketten súlyos terheket cipelnek a vállukon. Egyikük mindig valaki mást hibáztat, a másik saját magát. Egyre intimebbé váló beszélgetéseik attól lesznek igazán emberiek, hogy a két karakter látszólag tökéletesen átlát egymáson, pontosan értik, a másik miben téved, mikor hazudik önmagának, mikor leplezi el félelmeit egy felvett vagy tanult viselkedési mintával. Ám amikor saját magukkal kellene szembenézniük, ugyanerre már képtelenek. Előbb meg kell bízniuk egymásban, hogy megbízhassanak saját magukban.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
