Varga Bence írása Mákfagyi című bemutatónkról a Fidelio oldalán jelent meg. Köszönjük!
Miért lesz valakiből optimista vagy épp pesszimista? Mint kiderül, valójában egyik fél sem tökéletesen boldog attól, amilyen emberré vált. Mindketten súlyos terheket cipelnek a vállukon. Egyikük mindig valaki mást hibáztat, a másik saját magát. Egyre intimebbé váló beszélgetéseik attól lesznek igazán emberiek, hogy a két karakter látszólag tökéletesen átlát egymáson, pontosan értik, a másik miben téved, mikor hazudik önmagának, mikor leplezi el félelmeit egy felvett vagy tanult viselkedési mintával. Ám amikor saját magukkal kellene szembenézniük, ugyanerre már képtelenek. Előbb meg kell bízniuk egymásban, hogy megbízhassanak saját magukban.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező)
„Amikor nem érzem a színházban, hogy mit akar tőlem az előadás, hogy mi felé akar terelni, akkor én elhagyatott leszek és magányos.” – beszélgetés Csiszár Imrével
Interjúk
Művészek írták
Interjúk
