Hárs Anna Mákfagyi című új darabjának bemutatójáról a Színházat nekünk portál is beszámolt. Köszönjük!
A történet igazi különlegessége a remekül működő, teljes mértékben mai viszonyokra csengő humora mellett, hogy többször éreztem: Hárs Anna ezt a darabot konkrétan erre a két színészre írta. Bizonyos poénok számomra csak és kizárólag Kálid Artúr szájából voltak hitelesek és érthetők. És ez nagyon megdöbbentett, mert hihetetlenül jól hat, az összekacsintás ösztönét váltotta ki belőlem nézőként, és ez egy olyan plusz élmény, amit csakis kortárs darab képes megadni. Emellett két-három olyan jelenet is van a darabban, ami egészen meglepő, és a közönséget is annyira felpezsdíti, hogy a színészeknek kis hatásszünetet kell tartaniuk, hogy folytatni lehessen az előadást!
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.