Hírek
Az utóbbi években számos előkelő díjjal, kitüntetéssel jutalmazták a munkádat. Hogyan érint téged ez a halmozott elismerés? Vágysz-e az ilyen jellegű visszajelzésekre?
Az elismerés minden esetben egy visszacsatolása, pozitív megerősítése a munkámnak, természetesen nagyon jóleső és szívet melengető érzés. Nem az elismerés miatt teszem a dolgom, de visszaigazolóan hat rám, tovább inspirál.
Szoktál-e visszaemlékezni a pályád elejére?
Inkább előre-, mint visszatekintő alkat vagyok, főként a pályám eleje tűnik már igen távolinak. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szívesen idézem fel gyermekkorom vagy karrierem meghatározó emlékeit a Balettintézetből, az Operaházból, a professzionális táncműhelyekből, amelyekben dolgoztam. Némi nosztalgiával felvillan bennem az Erkel Színházbeli Diótörő, ahol gyermekszereplőként megtapasztalhattam a nagyszínházi környezet varázslatos légkörét, vagy eszembe jutnak az Operaházba tett „kilógásaim” a kollégiumból, azzal a szándékkal, hogy nagyon sokadjára nézzem meg például a Rómeó és Júliát. Újra hallom egy nagynevű külföldi koreográfus dicsérő szavait; de bizsergető érzés az is, amikor felidézem, ahogy a Szegedi Szabadtérin állok a színpad közepén egyedül, négyezer emberrel szemben. És fontos kép az is, ahogy a „gyermekeimmel”, a Kecskemét City Balett táncművészeivel dolgozom heroikusan a Carmina Burana finisében.
Balettigazgató, kulturális intézmény vezetője, koreográfus, táncművész, és mindemellett feleség és anya – ez mind te vagy, ez mind jellemzi és meghatározza az életedet. Hogyan lehet ezt jól menedzselni, hogyan lehet ezt stabilan, határozottan, jól, és mindeközben úgy csinálni, hogy beleférjen minden 24 órába?
Bár mind különbözőnek tűnik, számos azonos pont, analógia létezik a területek közt. Összehangolok, kreatív tervet készítek, vagy ha úgy alakul, akkor hatékonyan rögtönzök. Persze az idő jó menedzselése és a sokat próbált logisztikai érzék elengedhetetlen. Nem titok, hogy nem tartok sok szünetet, a pihenési idő igen kicsi, és a multitaskingot is kénytelen voltam már mesteri szintre emelni. Perfekcionista vagyok mindenben, ami feltételezi, hogy félmunkával, a minőség sérülésével nem adok ki semmit a kezemből. A gondolkodásom is divergens, így persze az időfelhasználásom is az.
Mit gondolsz, mik a jó vezető ismérvei?
Az általa vezetett, képviselt területet a lehető legjobban ismerni és képviselni tudó és akaró személy. Bölcsesség, jóakarat és önuralom jellemzi. Olyan atmoszférát teremt, amelyben a munkaerkölcs, valamint egymás tisztelete és megbecsülése megkérdőjelezhetetlen, alapvetés. Megingathatatlan szakmai potenciálja van. Érthetően következetes, misszió- és ügypárti, igazságos és emberi.
Hosszú ideje belelátsz Kecskemét kulturális életének működésébe. Változott-e bármit a művészetről, kultúráról való gondolkodásod, vesztettél-e az őszinte lelkesedésedből, vagy éppen ellenkezőleg?
Alapvetően nem változott a kultúrához fűződő viszonyom, szemléletem. Persze látom és felmérem annak pillanatnyi aktuális állapotát, tudom mi áll közel hozzám és mi nem. Ahol tehetem, alakítom, fejlődő pályára állítom. A pozitív folyamatokból egyre inkább inspirálódom, hiszen egy-egy fejlődési szakasszal új aspektus, új lehetőség is születik. A kreativitás, a kreatív gondolkodás a belső motorom, ehhez pedig szükségem van arra, hogy az új kérdésekre új válaszokat adjak, az új problémákra addig ismeretlen megoldásokat keressek, elvonatkoztassak a sémáktól.
Van-e olyan művész, családtag, ismerős, kolléga, ikon, bárki a világon, akire szeretnél hasonlítani, akiből inspirálódsz, aki utat mutat, aki “tanít”?
A jószívű, önzetlen embertől Platónig mindenkitől tanulok, még attól is, akire amúgy nem nézek fel. Vannak, akik karizmájukkal, egyediségükkel keltik fel az érdeklődésem, és örömmel tekintek a mások sikerére, imádok tehetséges emberek között lenni, dolgozni. Nincs csak egy konkrétan megnevezhető személy. Mindenkit, akinek a szakmai tudása bölcsességgel párosul, aki frusztrációk nélkül tud élni, jóleső érzéssel figyelek. Mi több, nagyra tartom.
Van-e olyan tulajdonságod, ami meglepő lehet azok számára, akik nem ismernek?
A humorom biztosan ilyen, hiszen az első meghatározó találkozásoknál nem biztos, hogy kiderül. De ilyen lehet az alázatos vagy önfeláldozó szolgálat is egy olyan ügy mellett, amiben hiszek és a szívemben érzem annak helyességét. Egyenes vagyok, nem taktikázom. A kitartásom is sokaknak meglepő. Bírom a támadást. Acél vagyok, lassan hajlok.
Mit gondolsz, a jövőben milyen lenyomata lesz a munkádnak?
Talán nem az én tisztem az összegzés. A tevékenységem igen sok mindenre kiterjed, mint például koreografálás, rendezés, tanítás, szervezés, tervezés, ügyvezetés – az biztos, hogy nagy a terület, amit átölelnek, és sok a hatás, az érintettségek száma is. A kulturális nyom, amit hagyok a világban, ezek együtteseként válik láthatóvá.
Ha hatalmadban állna, mit változtatnál a művészvilágon, vagy csak szimplán “a világon”?
Megszüntetném az irigységet és elvenném az egyén előremenetelének pusztító, rosszindulattal történő alakíthatóságát. Időszakosan csak pozitív hozzászólásokat engednék a social media felületen, majd elemezném annak hatását, eredményét.
Mit üzennél a gyermek Barta Dórának, hogyan indítanád el magad azon az úton, amiről most már tudod, mit tartogat?
Csinálj mindent ugyanúgy. Tudniillik szerintem nincs rossz vagy jó életút, csak annak rossz vagy jó értelmezése.
-
Interjúk
„Mindig egy lépéssel a világ változása előtt” – interjú Balázs Attila fesztiváligazgatóval a TESZT 15 évéről
Tizenötödszörre vázolt sűrített képet az elmúlt egy év valóságáról, a világ aktuális állapotáról a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó – TESZT. Honnan indult, és merre tart a seregszemle – erről kérdeztük Balázs Attila fesztiváligazgatót, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház vezetőjét. -
Interjúk
„Olyan nyugalmat és felszabadultságot máskor nem érzek, mint éneklés közben”
Mezei Kinga színész, rendező, a Zentai Magyar Kamaraszínház művészeti vezetője. Legutóbbi rendezése a Hidegpróba Sziveri János költő és Benes József képzőművész életéből és alkotásaiból inspirálódik. Szerda Zsófia -
Művészek írták
Tragédia (Oidipusz éneke) – Világpremier
Szophoklész tragédiát írt, nem drámát – állítja a rendező. A tragédia szakrális forma. Amit hét színésszel: nem pszichológiai elemzésekre épülő dialógusokból formál meg az író-rendező. A kórusszerű vagy szóló dalok, a szakrális zeneiség, a költői tér és fények adják a teátrális formát. Az archaikus szöveg is a – szárd eredetű – Alessandro Serráé, ugyanő tervezte a díszletet, fényeket, ruhákat is. Szegő György