Kéri Kitty és a kaposvári egyetemisták az első világháború hangulatát idézték meg
Both Gréta - Szakírói kurzus (PIM-OSZMI)
Both Gréta beszámolója a Lövészárok-dalok című előadásról.
Magányos bárhangulatban, felborított bútorok fogadják a nézőt a MATE Kaposvári Campus Rippl-Rónai Művészeti Intézet, Színházi Tanszék harmadéves színművész szakos hallgatóinak Lövészárok-dalok címet viselő zenés vizsgaelőadásán. A 12. Szín-Tár Fesztivál programját a kaposvári egyetemisták zárták, választásuk, az első világháborús téma, közösségi tudatunkban megkérdőjelezhetetlenül jelen van a mai napig és könyörtelenül előhív bizonyos felejthetetlen múltbeli eseményeket. A száz évvel ezelőtti világ megidézésében katonanóták, versek, kuplék és népdalok segítenek.
Egymást követik a különböző szerzőktől (Ady Endre, Szép Ernő, Gyóni Géza, Reinitz Béla, stb.) beemelt részletek, melyek más-más eszköztárral és képekkel kapcsolódnak kávéházi történetünkhöz. Ezek a kronológia rendező elve mentén haladva villantanak fel egy-egy hangsúlyosabb pillanatot; a közeledő veszélyt, fájdalmas búcsúkat, széteső életeket, szomorú sorsú szerelmeseket, nosztalgiát, várakozást, vagy éppen a gyászt.
A versekben a hallgatók először az önálló kibontakozásra kapnak lehetőséget. A szövegekben megmutatható az egyén tragédiája, így mindenki zavartalanul élvezheti a nézők teljes figyelmét. Nagyobb tömegjelenetek után észlelhető a váltás. Ahogy haladunk előre a történetben, dialógusszerű megszólalások, egyszerremondások komponálódnak az előadásba és a szövegek között is kialakul egyfajta kommunikáció.
A statikus mozdulatlanság és a melankolikus hangulat az uralkodó, mégis a dallamok miatt töretlen figyelmet tud fenntartani és a néző csak a Trianon-képnél döbben rá, hogy milyen gyorsan elröppent az egy óra. Kéri Kitty rendezése igyekszik a szövegekben rejlő tartalmat helyzetekkel erősíteni és képes a háború hangulatát is elénk festeni, de inkább emlékeztet egy jól megrendezett ünnepi megemlékezésre, mint egy színházi előadásra.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.