Hírek
Az ArtMan Estek az idők során a társadalmi inklúzió fontos eseményeivé váltak. Előhírnökei és fontos zászlóvivői voltak ugyanis annak a szemléletnek, mi szerint a közös alkotói folyamat során egészen különböző képességű emberek is dolgozhatnak teljesen egyenrangú pozícióban. A szervezet munkája pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalom nyitottabban forduljon a fizikai hátránnyal érintett csoportok felé.
Sokak számára talán meglepő lehet, hogy mozgássérült emberek miért éppen a táncot választják az önkifejezéshez. A válasz egyszerű: a tánc szabad terepet biztosít mindannyiunk számára, hogy vállalni tudjuk mozgásunkat olyannak, amilyen. Így ezen a területen egy mozgássérült ember nem szenved hátrányt amiatt, hogy mozgása eltér a többségi társadalomban megszokottól. Sőt, ezt az eltérést a táncszínpadon képesek vagyunk nézőként úgy dekódolni, ahogy különben az életben is tehetnénk: különleges, inspiráló mozgásformaként. Így tehát az inklúzió nemcsak alkotói, de befogadói oldalról is megteremtődik ezeken az előadásokon.
A tánc szabad terepén teremtenek most a korábbiaknál is nagyobb szabadságot a Tánceániások, a tőlük látott előadásokhoz képest is új szintre emelve a közös alkotást, újraírva saját sokéves játékszabályaikat.
Ketten – abszurd, kortárs, inkluzív revü
25 évesek lettünk… Mármint sajnos nem mi, hanem ez a tánccsoport. A jelenlegi tagok 2012 óta táncolnak együtt, minden pénteken. Már csak hatan vagyunk. Ismerjük, értjük és szeretjük egymást, szeretünk együtt táncolni. A csapat fele úgynevezett csoportvezető, a másik fele pedig úgynevezett sérült. Ám ezek a fogalmak feloldódtak az időben. Ha jobban belegondolunk, nem is hittünk benne igazán, hogy érdemes lenne bármiféle különbséget tennünk egymás között. Ha mégis, akkor sem ezen kategóriák mentén.
SHOWTIME, folks! A sikerről, a pénzről és a csillogásról ezúttal nagyvonalúan lemondunk, de lesz helyette flitter, duettek, határfeszegetés, őszinteség, egymásra figyelés. Közben viccesek és szórakoztatóak is leszünk, reméljük eldobjátok az agyatokat – mi, a magunk részéről ezt már a próbák alatt megtettük. Gyertek, mert ebben a formációban utolsó alkalommal láthattok minket! A következő 25 évre új terveink vannak.
Alkotók (rendezés, tánc, hang:): Barkó Tamás, Farkas Dorka, Gál Eszter, Kalácska Levente, Kálmán Ferenc, Tóth Károly
Fény: Győri Szilárd, Produkciós menedzser: Farkas Dorka
-
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„A színészet egy önkifejezési forma számomra.”
Lukács Sándor legújabb alakítása az Úr Esterházy Péter Mercedes Benz című darabjában, amit most Zsótér Sándor vitt színre a Vígszínházban. A színész több, mint fél évszázados pályáján vállalt szerepeket más színházakban is, de 1972-es belépése óta a Vígszínház társulati tagja. Kik és hogyan hatottak művészi fejlődésére, mi tart a legfontosabbnak színészetében? – ezekről a kérdésekről beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter