Színházak
Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház
Szálinger BalázsKöztársaság
- Gaius25 éves római patrícius, szenátorVékes Csaba m.v.
- Hariszteász55 éves görög kqalózvezér, római polgárFarkas Ignác
- Cirrus33 éves perzsa szabados Gaius mellett, Gaius barátjaBellus Attila
- Arianész40 éves görög kalóztisztUrházy Gábor László
- Ariadné34 éves családanya, Arianész hitveseLőrincz Nikol
- Miró33 éves hispán kalóz, szakácsMihály Péter
- Dara30 éves perzsa kalózKiss Ernő
- Marcus34 éves kalóz, őrSzakály Aurél
- Sophia17 éves kamasz, Hariszteász lányaKovács Olga
- Délea24 éves süket kézilány, valószínűleg perzsaLupaneszku Vivien
- Dadus60 éves szicíliai asszony, Sophia dadájaEcsedi Erzsébet
- Propraetor50 éves kis-ázsiai tisztviselő, sunyi pofávalWellmann György
- SzereplőFarkas GergőMikita LillaPete ZsuzsannaKováts DóraVass János PálZsíros Viktor
- rendezőBabarczy László
- társrendezőSztarenki Pál
- díszlettervezőMészáros Tibor
- jelmeztervezőCselényi Nóra
- dramaturgBabarczy LászlóSztarenki Pál
- animációNagy Orsi
- koreográfusStefán Gábor
- világításGibárti Tibor
- súgóKiss Szilvia
- ügyelőSzilasi Attila
- rendezőasszisztensVass János Pál
A zalai származású szerző, Szálinger Balázs Suetonius római életrajzíró által lejegyzett történetet dolgoz fel darabjában, miszerint Kr.e. 75-ben a fiatal Caesar elhatározta, hogy retorikai tanulmányok folytatása céljából Rodoszra utazik, útközben azonban Pharmakusza szigetén kalózok fogságába esett.
Rendkívüli politikai képességekkel rendelkezett a zsenge korú Gaius Julius Caeser, és – ahogy a történetből majd kiderül – a könyörületesség sem tartozott erényei közé.
Caesart – később persze – ennél sokkal súlyosabb „kalandok” tették halhatatlan történelmi figurává, és – mint ránk maradt – a római köztársaság elsőszámú sírásójává, de ez a sztori a kezdő politikust ragyogó fénybe állítja, szinte túlságosan is ragyogóba.
Igencsak rejtélyes életrajza miatt néhány történész feltételezi, mivel hiteles bizonyítékok nemigen vannak, hogy az egész történet csak kitaláció, esetleg maga a hős agyalta ki, hiszen Caesar később is szívesen gondoskodott saját tetteinek propagandájáról.
Nem tudhatjuk, és valószínű soha nem is fogjuk megtudni az igazságot.
A történelem emberi szereplőinek tetteit nem ismerjük, csak az ezekről szóló legendákat – egyesek így vélekednek.
Konkrétan: a történelem, amit ismerni vélünk, nem más, mint legendák gyűjteménye.
Babarczy László
2013. 11. 08.