A Tünet Együttes 10 éves. A társulat vezetője 44. Ebből az alkalomból született ez a két darabból álló este.

1. Ez mind én leszek egykor

Kedves akarok lenni. És szeretném, ha eljönnétek. Jó volna, ha kíváncsi lennék rátok. Ha tudnék figyelni. Nincsenek fontos dolgaim. Tiszta a fejem, nem zúg a fülem. Nincs késő. Nem sietek sehova. Körül tudok nézni. Könnyű vagyok és laza. Puha és erős. Ahogy beszívom a levegőt, hosszú és keskeny leszek. Nem kiabálok. Nem basz föl az ideg. Jól alszom. Nem fáj semmim. Nem viszem haza a laptopomat. Van kedvem szeretkezni. Gyalog járok. Meg tudom csinálni.

Szabó Réka a számos külföldi fesztivált megjárt A lila hangyász (1999) és a Lomtalanítás (2006) című szólókat követően harmadik alkalommal jelentkezik régen várt egyszemélyes produkcióval, személyes leltárral.

Alkotó-előadó: Szabó Réka

2. Nem emlékszem, hogy így neveltek volna

Ardai Petra workshopja alapján

Kis emberi statisztikák, szubjektív leltár. Élettöredékek 7 évestől 77 éves korig.

A BBC 7 Up című dokumentumfilm-sorozatában egy hét éves gyermekekből álló csoport sorsa követhető nyomon. A "gyermekek" jelenleg már 56 évesek. Az időt töredékesen dokumentáló, hét évente ismétlődő bepillantás révén teljesen egyedi, ugyanakkor sokban hasonló életutak bontakoznak ki. Az egyik fő közös vonás az, hogy a gyermek mindannyiukban tovább él még akkor is, ha álmaikat már elfojtotta a sok csalódás, illetve hogy sosem adják fel, és új álmokat találnak ki, hogy érdemes legyen tovább élni az életet.

Ez volt a kiindulópontja annak a workshopnak, amelyet Ardai Petra, a holland Space Színház alapító tagja tartott 2012 őszén a Tünet Együttesnek. Valós és fiktív emlékeiket gyűjtötték össze egészen az elképzelt 77 éves korig. Az ebből született darab költői, szívszorító, humoros, egyszerre személyes és mindenkire jellemző. A produkció első verziója a Tünet Együttes születésnapi fesztiválján került bemutatásra 2012 decemberében a Trafó Kortárs Művészetek Házában.

"Őszinte, hiteles és sallangmentes, akár egy romlatlan gyerekarc, amibe ha belenézünk, magunkról is többet tudhatunk meg. A szövegek, a színpadi létezés olyan egyszerű és könnyed, mintha nem is színházban lennénk, hanem egy baráti társaságban, úgy éjfél után, amikor hirtelen mindenkinek őszinteségi rohama támad. (?) Semmi megjátszás, semmi disszonancia, semmi fals hang. Jó hallgatni és jó nézni, ahogy a tünetesek tudnak és mernek önmaguk lenni." (Králl Csaba, Élet és Irodalom)