„Aradi születésű lévén sokszor gondolkodtam el azon, hogy vajon kik élhettek a ma «műemlék» felirattal ellátott épületekben, vagy miféle üzletek állhattak 100 évvel ezelőtt a sugárúton levő gyógyszertárak és kaszinók helyén, vagy hogy mivel töltötték az idejüket az emberek szombat esténként?

A mi városunk több szempontból is az Ai mei erau super! [A szüleim szuperek voltak!] projekt magát adó folytatása, egy nagyon különleges, bensőséges találkozás a társulat színészeivel, amelynek során együtt építettük fel és újra Arad városának jeleneteit, szereplőit, történeteit. Thornton Wilder ’30-as években íródott kultikus szövegének, A mi városunk-nak szerkezetét használva, valamint interjúk, a Történeti Múzeum levéltárából származó könyvek és fényképek segítségével az előadás forgatókönyve a próbafolyamat alatt született meg, azzal a szándékkal, hogy egy újszerű nézőpontot mutasson meg a közönségnek az egykori városlakókról és talán a közösség fogalmáról, már amennyiben létezik még ma ilyesmi.” (Cristian Ban)