Ismét prózai sztárszínészek – Bodrogi Gyula, Hollósi Frigyes, Stohl András, Gesztesi Károly, Kovács Patrícia és Molnár Piroska – bizonyítanak az operett műfajában olyan kiválóságok mellett, mint Kiss B. Atilla, Frankó Tünde, Rácz Rita és Vadász Zsolt. A mára emblematikussá vált „szegedi operett" produkciók sora – melyet a musical-kedvelő idősebbek és fiatalabbak egyaránt megszerettek – Kálmán Imre után Lehár Ferenccel folytatódik. Az operett a női lélek titkairól, a szerelem szabadságáról, a nemiség démoni erejéről szól. A darabot Béres Attila, a fiatal magyar rendezőgeneráció egyik legkarizmatikusabb alakja állítja színpadra, aki szerint egy szenvedélyes, a mai korra is érvényes szerelmi történetről van szó, mely ösztönök vezérelte, ám nem tud kiteljesedni. Az izgalmas zenei megoldás – a szimfonikus zenekar mellett cigányzenészek is lesznek a színpadon –, valamint a különleges látványvilágot ígérő, sűrű nyírfaerdőt ábrázoló díszlet mellett a rendező büszke arra, hogy a magyar színházművészet elsőrangú színészeit sikerült megnyerni a szerepekre, akik nem mellesleg vérbeli komédiások is.

A gyönyörű és gazdag lány, Zórika a szintén gazdag vőlegény helyett a szegény, ám szenvedélyes szerelmet ígérő fiatal cigánylegényt, Józsit választaná. Zórika Nagyboldog-asszony napján született, így – a legenda szerint – ha kézfogója napján iszik a Csorna folyó vizéből, álmában megláthatja jövőjét. A kétségbeesett Zórika kortyol a vízből, s boldogan szövögeti álmait Józsiról, a cigánylegényről. Az édes álom azonban hamarosan rémálommá válik. Az operett műfajára jellemző boldog befejezés azért nem marad el.