A végtelen univerzum költözik a szegedi Dóm térre

Galaktikus körülmények közt játsszák az idei Szegedi Szabadtéri Játékok látványos nyitóprodukcióját, Wagner A bolygó hollandi című operáját. A szereplők közt a világ-hírű énekest, Paul Potts-ot is megtalálhatjuk.

Hatalmas, hat méter átmérőjű bolygó, űrállomás, gabonatábla a színpadon. Szkafanderek, galaxis nyomatos ruhaköltemények, tejútként hullámzó estélyiruhák a szereplőkön. Futurisztikus, már-már sci-fire hajazó látványra számíthatnak azok, akik jegyet váltanak az idei Szegedi Szabadtéri nyitóprodukciójára, A bolygó hollandira. Így ha július 1-jén és 2-án felnéznek a Dóm téri csillagtetőre vagy le, a színpadi történésekre, ugyanazt a felfoghatatlan szépséget láthatják és misztikus elvágyódást érezhetik. Azt, amit a végtelen univerzum nyújt.

A Miskolci Nemzeti Színházzal együttműködésben születő szuperprodukció sztárvendége a világhírű énekes, Paul Potts lesz. A Britain’s Got Talent műsorban feltűnt Potts 4 stúdióalbummal és több mint 600 koncerttel a háta mögött a világ egyik legismertebb előadója. Bemutatkozását a tehetségkutatóban a Nessun dorma c. áriával több mint 141millióan látták már a youtube-on. A világon a legtöbben tőle ismerik a gyönyörű áriát, szinte hihetetlen, de több mint kétszer annyi ember nézte meg a videómegosztón az ő verziójában, mint Pavarotti előadásában. Paul partnerei a darabban László Boldizsár, Rálik Szilvia, Kálmándy Mihály, Wiedemann Bernadett és Rácz István lesznek.

Az idők végtelensége óta a tengert járó, elátkozott hollandi és az álmodozó, önfeláldozó lány tragikus szerelmi története számos lehetőséget rejt magában egy igazán látványos, a Szabadtéritől már megszokott volumenű produkció létrehozására. A formabontó Wagner-feldolgozás egészen biztosan meghódítja majd a progresszívebb darabok kedvelőit és a német mester rendíthetetlen rajongóit is. Szabó Máté rendező alkotótársaival, Khell Csörsz díszlet- és Füzér Anni jelmeztervezővel ugyanis nem csak látványos és mai, de epikus szépségű, metaforikus környezetben is gondolkodnak, amely remekül illik Wagner nagyszabású zeneművéhez.

“A végtelent ábrázoló közeg nem feltétlen kell, hogy a tenger legyen - meséli Szabó Máté, miért esett a galaktikus körülményekre a választásuk. - A mi előadásunkban ezt felváltja egy még végtelenebb közeg, az űr. Az egyedüllétet és a magányba vetettséget szeretnénk minél radikálisabb eszközökkel ábrázolni.” Az alkotók a szó szoros értelmében a kozmikus magányt szeretnék megmutatni a színpadon a hollandi és Senta szerelmének balladisztikus történetén keresztül.