"Bartók zeneműve - bemutatása óta - a legtöbb alkotót (sőt számos európai művészt is) megihlette, és szinte a kötelező olvasmány érzetével hajtja a koreográfusokat, rendezőket, hogy megbirkózzanak az egyébként csábító feladattal, és megalkossák saját verziójukat. Én magam is évek óta kerülgetem a művet, s foglalkozom a gondolattal, vajon mit jelent nekem a történet.
Rájöttem, a darabban számomra nem a különös keleti úr, az utcalány és a csavargók viszonya az érdekes. Én egy viharos szerelem belső történéseit kutatom, és annak az elementáris vágynak a létrejövetelét, mely olyan erőt képes előhozni az emberből, amely ha kell, képes szétszakítani a körülötte lévő világot, és átlépni a realitások határát. Tehát Mandarinnak lenni egy állapot.
Bárkivel megtörténhet, aki eléri a vágynak és a szerelemnek azt a fokát, amelyen túl megszűnnek a külvilág törvényei, és az élete csakis egy belső, szexuális kényszerektől hajtott lét szabályait követi. Íly módon a Csavargók a külvilág, a Lány a vágy tárgya, a Mandarin a VÁGY megszemélyesítői." (Juronics Tamás)