Rabih Mroué színházi előadása a személyes és politikus lenyűgöző ötvözete: A Felhőn lovagolokban testvérét, Yassert kéri fel, hogy játsszon el egy olyan személyt, akire nagyon hasonlít. Yasser, miután megsérült a libanoni polgárháborúban és elveszítette beszédkészségét, videókat kezdett el forgatni – ezek a színpadon felidézett emlékekkel keveredve együttesen teremtik meg Libanon politikai alakulásának szubjektív képét. A Felhőn lovagolok ugyanakkor az életrajzírás törékenységére is reflektál, arra, ahogyan az a politikai valóság, az emlékek, a tények és a fikció határmezsgyéjén megszületik. Mroué számára mindig ez a művészi önreflexió kiindulópontja, amelyet aztán a színház és kiállítás nyelvére fordít át.