Ránki György (1907 - 1992) legismertebb darabja szinte minden oldaláról bemutatja a kiváló, egyéni hangú, humoros, gunyoros, szellemes szerzőt. Komolyzene, jazz, könnyebb tánczenei anyagok, és népdal-elemek egyaránt fellelhetők benne, mindvégig mesteri keveredésben, szórakoztatóan, bravúros hangszereléssel megkomponálva. A közismert Andersen-mesét Károlyi Amy dolgozta át. Az alkotók részéről nem kis merészség volt, hogy épp a személyi kultusz legkeményebb időszakában álltak elő olyan cselekményű darabbal, amely voltaképp igen erős társadalombírálat, és cseppet sem kíméli a vezetőket, de még az ország elejét, a királyt sem.

A két száműzött ifjú szabó szellemes bosszúja, hogy a hiú Pomádé királynak csodakelméből készült fényűző, új ruhát ajánlanak, amit azonban csak az igaz és becsületes emberek láthatnak. Az egész udvartartásban senki sem akad, aki valóban látná, s mivel ezt nem merik bevallani, váltig dicsérik a pompás darabot, s a király is büszkén feszít benne. Csak egy kisgyerek merészel őszintén felkiáltani, hogy „a király meztelen!”...

A Pomádé király új ruhája felhőtlen szórakozást ígér felnőttnek, gyereknek egyaránt.