KA-F-KA a mindenki története, és a senkié sem. Az élete rutinjában elveszett ember felébred és ráeszmél, hogy más lénnyé változott. Szenved a magánytól, az éhségtől, a fájdalomtól, de közben valamennyi egyéni-társadalmi kötelességét teljesíti.

 

Mehdi Farajpour KA-F-KÁ-ja  szabad és független értelmezése Franz Kafka, pontosabban pedig az Átváltozás képi világának, ami önálló előadásmódban és értelmezésben ölt testet. Mehdi korábbi performanszaihoz hasonlóan a KA-F-KA is interdiszciplináris (és nem multidiszciplináris) szerkezetre épül, azaz nem keveri a művészeti területeket – pusztán az elegyítés kedvéért –, hanem átjárást teremt közöttük.