„Amikor elveszítesz valakit, akit szeretsz, nem veszíted el az együtt töltött időt... és azt hiszem, ezt kell megtanulnunk: kevésbé lineárisan gondolkodni az időről. Ez a darab azt sugallja, hogy szét kell választanunk a veszteség fájdalmát attól az örömtől, amit az együtt töltött idő jelentett, és hogy ne feledjük, ez a közös idő most is megvan.” Sarah Wansley, a 2024-es angliai előadás rendezője

Nick Payne világszerte játszott, 2012-ben született darabja egy férfi és egy nő közös történetét meséli el. A férfi méhész, a nő kozmológiával foglalkozó tudós. Utóbbi tény csak annyiból fontos, hogy a párhuzamos univerzumok feltételezett létezése sajátos játékra ihlette a szerzőt: minden jelenetet számos változatban, akárha stílusgyakorlatként írt meg, ami igazi kihívás a színészek számára. Csakhogy a „mi lett volna, ha másként döntök” játékosságát fájdalmasra hangolja a tény: a nő halálos beteg. Talán csak azért, hogy amikor a történet végén már elköszönnénk tőle, az író fanyar, csakazértis gesztussal megadhassa a lehetőséget a két embernek, hogy újrakezdjék az életet…