Hat lány. Hat fiatal színésznő, akiket a Koreja Színház egy Kelet- és Közép-Európában megrendezett szemináriumsorozat folyamán választott ki. Hat fiatal nő találkozik a jelen egy elágazásánál. Azok a helyek egyikén, ahova úgy megyünk, hogy nem látunk. Ola, Anna Chiara, Simona, Irina, Alessandra, Rosaria. Hárman olaszok, egyikük lengyel, másikuk bolgár, a harmadik makedón. Vannak közös emlékeik? Melyek azok a történetek, amelyeket elmondhatnak, amelyeket egymással megoszthatnak? És legfőképpen van-e olyan közös történet, amit együtt elmondhatnak?

Képek, táncok, zenék, történetek, amelyek ellehetetlenítik a mozgásban lévő, fluid identitásokat. Az érzék hihetetlen szikrázása. Mindannyiukhoz tartozik egy jelentős történet az apjukról.



Bocsánat, apu... bocsánat... Csak szerettem volna tudni, hogy mennyi időm van... hogy mennyi időm van hátra... és hogyan?



A Koreja Színház harminc éve alakult Dél-Olaszországban, Leccében. Az intézmény a kulturális és színházi produkciók területén tevékenykedik, illetve hasonló nemzeti és nemzetközi struktúrák népszerűsítésével foglalkozik, felnőtt- és gyerekelőadásokat hozva létre. 2003 óta az olasz kulturális minisztérium rendelete szerint az innováció állandó színházaként működik. Workshopokat és felkészítő kurzusokat szervez a társadalmi dráma területén. Európai szintű nemzetközi projektekben vesz részt. A Koreja művészeti identitásához szervesen hozzátartozik a nemzetközi munkássága, a dél-keleti és mediterrán térségekre pedig külön figyelmet áldoz.