Parti Nagy Lajos: Bivaly-szuflé
Bivaly-szuflé
komédia
A Szkéné Színház a tatabányai Jászai Mari Színház és a Nézőművészeti kft közös bemutatója
Bemutató: 2013. február 23.
Részlet a darabból:
"Egy szuflénál minden a sütőn múlik, érted, hogy hova teszed a sütőben, hogy 160 fokon legyen előmelegítve. Hogy mennyire apró a hagyma… de azt vágni kell ám, a hagymát csak ezek a bergeci gyökerek turmixolják. A fácánt, meg mondjuk a bivalyhúst szabad turmixolni, nem elegáns, de szabad, főleg a bivalybélszínt mer az nagyon kötött… és aztán apránként bele a besamelbe, ahogy a felvert fehérjét is… mint a kis Túr anyja kebelébe… nem egyszerű…”
Parti Nagy Lajos az új műről:
– Hogyan született a darab? Kinek a fejéből pattant ki az alapötlet?
– Ezer éve ismerjük egymást Mucsi Zoltánnal és Scherer Péterrel, de korábban soha nem dolgoztunk együtt. Aztán egyszer csak eszükbe jutott, hogy milyen jó lenne, ha írnék nekik egy „gengszteres” darabot. Az ötletadó a Gengszterek fogadója című nagyszerű dán film volt, amit megnéztem, de aztán nem is igazán használtam fel. A Bivaly-szuflé és a film között minimális a hasonlóság. Amikor elkezdtem írni a darabot, még magam sem tudtam, mi kerekedik belőle, aztán lett öt csetlő-botló gengszter, akik egy lepukkant fogadót akarnak felújítani Bivalybercecen, az ukrán-osztrák határon.
– Mi a Bivaly-szuflé műfaja?
– Komédia. De akár tragikomédiának is lehetne titulálni. Nevettető darab, aminek van egy mélyebb rétege is, azt viszont a nézőknek kell megtalálniuk a történetben. A megírásakor engem a szerepek érdekeltek a leginkább.
– Hogyan közelített feléjük?
– Az volt a célom, hogy olyan darabot írjak ezeknek a remek színészeknek, amiben kedvüket lelik. Ami leginkább foglalkoztatott, az az, hogyan csináljam meg a karaktereket. Mint említettem, ezer éve ismerem Mucsit és Scherert, de azért nem kizárólag ők lebegtek a szemem előtt. (...)
Komédia és szembenézés - Göttinger Pál rendező a darabról:
- Hogyan találta meg a feladat, a Bivaly-szuflé rendezése?
- A Nézőművészeti Kft. elnevezésű alkotóközösség tagjai kértek fel rá. Évek óta kerülgettek már egymást, korábban dolgoztam is együtt néhányukkal. De a minket összekötő szálak hosszabbra nyúltak. Aztán az évad legnagyobb vállalkozásának mondható Bivaly-szuflénál éppen rám gondoltak.
- Milyen volt Parti Nagy szövegével, történetével dolgozni?
- A darab nem volt idegen, amikor kézbe vettem, mivel a születése alatt többször is egyeztettünk Parti Nagy Lajossal. Nagyon érzékenyen figyelt arra, hogy a sztorit a karakterekre írja. Szórakoztató volt a szöveggel dolgozni. Igaz, nem engem sújtott, hogy a temérdek jelentéstöbblet miatt a darab nagyon nehezen tanulható.
- Miről szól a darab, mik a Szuflé összetevői?
- A történet szerint négy gengszter menekül egy balul elsült lövöldözés után. Zsákmánnyal a hónuk alatt elindulnak az álmaik után, de az autójuk lerobban, ők pedig Bivalybergecen kötnek ki, az ukrán-osztrák határon. Ez a nagyon sok emberszeretettel megírt darab a felnőtté válásukról szól, azt boncolgatja, hogy meddig halogathatja valaki a szembenézést. Amellett, hogy alaposan meg is nevettet.
Mucsi Zoltán és Scherer Péter a bemutatóról:
– A Mucsi és Scherer név sokak szerint elválaszthatatlan egymástól. Számon tartják, hány közös produkcióban szerepeltek együtt?
M. Z.: – Sokban. És régóta.
S. P.: – A Szentivánéji álom című darabot, ami egy fél életre„összecuppantott” minket, 1994-ben kezdtük el próbálni. Majdnem húsz éve. Utána sok filmben és előadásban játszottunk együtt. De igazi, páros szerepből nem volt olyan sok.
A tíz éve Tatabányán bemutatott Nézőművészeti Főiskola például párosnak számít?
M. Z.: – Az páratlan. Hárman játsszuk Katona Lászlóval.
– Milyen újra Tatabányán dolgozni?
M. Z.: – Izgalom van bennünk, hogy sikerüljön a Szkéné Színház, a tatabányai Jászai Mari Színház és a Nézőművészeti Kft. közös bemutatója. De előadást jövünk csinálni, nem a városhoz kötődünk, hanem a munkához.
S. P.: – De az nagyon jó érzés, hogy mindenkit ismerősként üdvözölhetünk a színházban.
– És az milyen érzés, hogy Parti Nagy Lajos Önökre írta a Bivaly-szuflét?
M. Z.: – Felemelő, hiszen nem akármilyen íróról beszélünk. Hogy úgy mondjam, ő jobban ellenne nélkülünk, mint mi nélküle.
S. P.: – Megtisztelő, hogy igent mondott az alapgondolatunkra, hogy több darabban megnézett minket a közös munka előtt. Sokat beszélgettünk a dologról, az elképzeléseinkről, aztán ő mondott egy időpontot. És tényleg leült és megírta addigra. És zseniális lett.
M. Z.: – Tele van humorral. Reményeink szerint sokat lehet majd röhögni rajta.
S. P.: – Nagyon szeretnénk, ha a nézők fognák a hasukat a nevetéstől, de azt is észrevennék, hogy több rétegű a darab. A folytatást itt találja.