Édes Anna
színpadra írta: Závada Pál
színmű
Jászai Mari Színház, Népház Tatabánya
Bemutató: 2013. január 19.

Édes Anna történetének több dramatizált színpadi változatát ismerjük, Hargitai Iván rendezőnek azonban ezek közül egyik sem nyerte el igazán a tetszését, ezért a színház vezetésével közösen úgy döntöttek, hogy Závada Pállal saját adaptációt készíttetnek a regényből. Az író az olvasópróbán elmesélte, életének egyik legfontosabb könyve a Kosztolányi mű, amit hihetetlenül rejtélyes, titokzatos, sokrétegű, ugyanakkor mondanivalójában sokszor ellentmondásos, de éppen emiatt nagyon izgalmas történetnek tart.

„Ahányszor csak belekezd az ember, mindig újabb és újabb kérdések merülnek fel benne, nem adja könnyen magát a regény. A nyelvezete ugyanakkor elképesztően árnyalt, finom, ami bármilyen színpadi adaptációra alkalmassá teszi ezt a remekművet” – meséli az író. Koncepciójának lényege, hogy az átirat a lehető legszélesebb spektrumban vázolja fel mindazon mozgatórugókat, figurákat, lélektani, történelmi és társadalmi motívumokat, amely aztán kiváló nyersanyagként szolgálhat a rendező számára. Az átiratban nem szerepel hozzáírás, Závada Pál csupán más szerkezeti arányt működtet. Míg az írott mű a három főszereplőre élezi ki a történetet, addig az adaptációban mindenkinek hangsúlyosabb a szerepe. A mellékszereplők valódi szerepük mellett, mint kar egyfajta személytelen, semleges kórusfunkciót és narrátori szerepet töltenek be.

Lőkös Ildikó dramaturg rendkívül izgalmasnak tartja Závada Pál munkáit, kiváltképp a belső monológok és a kórus megszólaltatását. Lőkös Ildikó feladata volt a nyersanyag „összesűrítése”, hiszen a végleges szövegkönyvhöz képest eredetileg jóval bővebb változatot kapott kézhez a rendező. A dramaturg elmondta, rendkívül fontos az a felismerés, hogy a szöveg csupán egy része az egésznek, a vizualitás, a zene és a mozdulatok ugyanannyira fontosak.

Hargitai Iván véleménye szerint, egyre nehezebb a nézőket egy drámára behívni, ezért kell ezt a történetet is a lehető legizgalmasabban elmesélni, kihasználva azt a néha mulattató, fekete humort, ami megtöri az előadás tragikumát. „A színház feladata az, hogy beszélgető partner legyen. Elképzelhető, hogy a néző végül nem jut hozzá az egyértelmű megoldáshoz, de valamiféle megkönnyebbülést nyer, amire az embereknek hatalmas szüksége van!” – mondja a rendező.

A Jászai Mari Színház előadása a történetet nem saját korában játssza. Hargitai Iván ezzel kapcsolatban elmondta: „Lesznek olyan momentumok, amik stimmelni fognak a kor áthelyezése ellenére is, lesznek viszont olyanok, amelyek nem, ezt azonban vállalnunk kell!” A rendező ugyanakkor kihangsúlyozta, „A Kosztolányi regény egyik legfontosabb dimenziója, azaz a szegények és a gazdagok közötti botrányos különbség és az ebből fakadó feszültségek sajnos semmiféle áthelyezést, felesleges belemagyarázást nem igényelnek. A jelenben éppen úgy érthetőek, ahogyan egykor azt a szerző megírta.”

A Kárpáti Enikő által tervezett jelmezek valószínűleg sokkal érthetőbbé teszik az Édes Anna történet egyik alapproblematikáját. „Ha nem az eredeti kor szegénységét mutatjuk meg a ruhákon keresztül, hanem azt, amivel nap mint nap szembesülünk, talán sokkal könnyebben érzékelhetővé válik a néző számára is, mi a dráma kiindulópontja” – magyarázza a jelmeztervező. „A szegénységet ugyan is nagyon nehéz érzékeltetni akkor, ha nem kötődik hozzá a nézőnek valamilyen mindennapi élménye. A mai korban sokkal rafináltabb az ízlésünk. Egy kinyúlt, kopott, laza póló nem feltétlenül a szegénység jele, egyszerűen csak egyfajta ízlés. A minőség, illetve annak hiánya, a tucatárú jelleg vagy az ízléstelenség sokkal kifejezőbb lehet!”

Édes Anna tragédiájának elmeséléséhez Cziegler Balázs díszlettervező speciális teret álmodott meg a Jászai Mari Színház nagyszínpadára. „Sok helyszínen játszódik a történet, ebből következően gyors képváltásokra van szükség” – meséli a díszlettervező. „Az első gondolatom azt volt, hogy egy mai modern lakásbelsőt használunk majd, de a szövegkönyv ledobta magáról ezt az elképzelést. Végül egy olyan teret terveztem, ami funkciójában rengeteg mindenre képes, egy többszintes építmény. A berlini Anatómiai Színház alapján egy proszektúra, az előadás során fontos szerephez jutó karhoz idomulva ugyanakkor az ókori görög színházak formáját is mutatja, egyben bírósági tárgyaló, parlament a neoszecesszió stílusában és gangos ház.”

Az előadásban a színészek mozgása Widder Kristóf munkáját dicséri, a fiatal koreográfus-rendező már többször dolgozott együtt Hargitai Ivánnal, aki az Édes Annával kapcsolatos közös munkájukról azt mondta. „Ebben az előadásban is van számtalan olyan pont, jelenet, ami drámaiságát tekintve elbillen valamilyen nem szokványos irányba. Az a fajta mozgás, amit mindehhez Kristóf kitalál, koreografál elmélyíti és remélhetőleg érthetőbbé, élvezetesebbé teszi az adott pillanatot a nézők számára.”