Csacsi férfi és igazi nő a színpadon
Szép Ernő regényéből és drámájából összegyúrva született meg ez a szerelmes história. Hogyan képzeljük ezt el?
B. M.: - Egy olyan szerelem történetét játszuk el az előadásban, ami - talán, mint minden szerelem - komoly dolog, hiszen komoly érzelmekről szól. A forma, a nyelvezet, ahogyan ezt Szép Ernő elmeséli azonban olyan, hogy hol nevet, hol pedig könnyezik rajta a közönség.
C.R.: - A história kifejezést egyébként maga Szép Ernő használja művére, tőle kölcsönöztük a műfaji megnevezést.
Egy furcsa, keserédes szerelmi történetet láthatunk a színpadon. A szereplők jellemét mi mozgatja?
C. R.: - Szerepemnek már a neve is beszédes, lényegében benne van egy teljes karakter, egy csacsi férfi, Csacsinszky Pali, a bankonc. Keresi a szerelmet, elképzel egy tökéletes ideált, egy asszonyt, „A Bizonyosnét”, akihez ragaszkodik. Miközben nem veszi észre a mellette lévő lányt, Mancit és azt a szerelmet, amit ő jelenthet. Több hölgy néző is mondta már nekem: "Ez egy tipikus férfi! Soha nem vesztek észre minket!" A szerep közben lehetőséget ad arra is, hogy több idősíkon játsszak, hiszen a múltra utaló kiszólások mind Csacsinszky szerepén keresztül, az ő elbeszélésében jelennek meg a darabban.
B. M.: - Manci életében a boldogságkeresés minden mozgatórugója. A játékosság és ezzel együtt a pillanat minél tökéletesebb megélése talán a legalapvetőbb személyiségjegye a lánynak. És mivel minden szerep hat a színészre, hiszen valamilyen szinten együtt kell élnie vele, Manci szerepe abból a szempontból is hálás feladat, hogy pozitív, abszolút életigenlő hozzáállása az élethez magánéletileg is nagyon jól hatott rám. Mindemellett egyébként éppen emiatt a játékosság miatt kihívás is a szerep, hogy át tudom-e adni a közönségnek azt az életvidámságot, ami Manciban van. Nagyon sok energiát kell megmozgatnom magamban ehhez estéről estére, de nagyon szeretem játszani Mancit!
Kortalan történetet mesélnek el. Ez a közönségen is látszik?
C. R.: - Igen. Az első csók, az első szerelem mind olyan emlék, amiben mindannyian szívesen merülünk el újra, meg újra, függetlenül attól, hogy kamaszok vagyunk vagy idősebbek. A Lila ákác kapcsán mindezeket újra élhetjük.
B. M. - A Magyar Színházban már megvolt a bemutató és őszintén mondhatom, életkorra való tekintet nélkül mindenki nagyon szereti a darabot. Ezen az előadáson tényleg hol kacag, hol pedig könnyezik a közönség. Nagyon reméljük, hogy a tatabányai nézők is szeretni fogják ezt a történetet.