Portré
Lohinszky Loránd
Életrajz
1924. július 25., Kolozsvár – 2013. június 22., Marosvásárhely
Az erdélyi színjátszás nagy mestere, akit a közönség úgy zárt szívébe, mint Trepljov (Csehov: Sirály), Görgei Artúr (Illyés Gyula: Fáklyaláng), Ványa Bácsi (Csehov: Ványa bácsi), Mobius (Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok), Darkó (Nagy István: Özönvíz előtt), Őrnagy (Örkény István: Tóték) Bolyai Farkas (Németh László: A két Bolyai), Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája), Prédikás (Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért), Lear (Shakespeare: Lear király), Szervét Mihály (Sütő András: Csillag a máglyán), Rica Venturiano (Caragiale: Zűrzavaros éjszaka), Dr. Bálint Ákos (Székely János: Irgalmas hazugság), Manó (Sütő András: Az álomkommandó), George (Albee: Nem félünk a farkastól), Ill (Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása), és még számos jelentős szerep alakítója, több mint ötven éves karriert hagyott maga mögött. 1950-ben, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet első végzett évfolyamán szerzett oklevelet Kolozsváron. Azonnal a Marosvásárhelyi Székely Színházhoz szerződött, ahol példaértékű, nagyszerű pályafutást élt meg. Társulatához karrierje során végig hű maradt, miközben életművét vendégjátékok, rendezések és jelentős hazai, valamint anyaországi filmszerepek is gazdagították: Udvardi (1972, Nincs idő), István (1974, Holnap lesz fácán), Török János (1976, Apám néhány boldog éve), Páter gvárdián. (1992, Ábel a rengetegben), Lukács (1996, Retúr). 1954-től a Marosvásárhelyre áthelyezett Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanáraként segítette számos színésznemzedék kibontakozását.
Úgy élt, ahogy csak a karizmatikus emberek, a nagy művészek tudnak élni, akik számára mindennél fontosabb az emberi méltóság és a művészi hit.
Munkásságát számos elismeréssel, díjjal jutalmazták, melyek közül a legjelentősebbek az Érdemes Művész díj – 1964.,
a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje – 1995.,
a Magyar Művészetért Emlékérem – 1996.,
Uniter Életműdíj - 2000.,
Díszdoktori cím, Nemzeti Színházi és Filmművészeti Egyetem, Bukarest – 2005.,
Románia Csillaga, Tiszti Fokozat – 2005.

-
Interjúk
Apám morális tartása az, ami beárazta vagy bemérte, hogy nekem miről mi az ítéletem
Verebes István színész, rendező, közéleti ember. Pályája évtizedeken átível, a színház, televízió és a publicisztika világába egyaránt. Lovas Ildikó -
Interjúk
„... az föld pedig vala ékesség nélkül való és puszta és setétség vala és az Úrnak lelke táplálja vala az vizeket…”
…köszönés után a Vizsolyi Biblia szavaival fogad Csernus Mariann, akivel utoljára 3 éve beszélgettem, amikor a Bethlen Téri Színházban ismét előadta a Biblia maga által dramatizált változatát, amelyet négy évtizeden keresztül játszott szerte az országban. Lovas Ildikó -
Interjúk
Máshoz nem értett, így lett A Nemzet Színésze
Szorgalom, alázat és páratlan humor jellemzi máig Szacsvay Lászlót, aki csaknem hatvan éve él hivatásának. A Katona alapító tagjával beszélgettünk, aki a teátrumban idén kezdte meg a 44. évadját. Zsigmond Lilian






















