Az ember titok - írta bátyjához írt levelében Dosztojevszkij. Néhány évtizeddel később Einstein is "hozzátette" a magáét, miszerint: a világon vagy minden csoda, vagy semmi sem az.

Titok és csoda - ezek tartják a színházat, mint Stonehenge köveit, a lebegő levegőben. Ahol már a gondolatnak gravitációja van. Ahol színes tintákkal álmodunk, és játszótársak akarunk lenni - ember az emberrel embert játszik, s tanúik emberek. Ahogy egykor felálltunk a körből, épp csak felmutatni valamit. Ahogyan gyermeket nevelünk: a szülő megmutat és játszik - a gyerek utánoz, mert játszik. 

Tizenkilenc órakor hát újra-ősrobbanunk, ám hét perccel később a nézők szemében gyúlnak a teremtés legelső tüzei. 

De halkan!