Manapság nemigen akad sikeresebb, erősebben ható magyar drámaíró, mint Székely Csaba. Egymást érik a különböző színházi bemutatói itthon és külföldön, rendszeresen érkeznek hírek művészi sikereiről. Ehhez hozzátartozik az a művészi bátorság is, amelyet darabjai képviselnek. A most a Szkénében vendégszereplő Öröm és boldogság például tabutémát dolgoz fel: az erdélyi melegek helyzetét. Székely Csaba darabjai nagy népszerűségnek örvendenek a Szkénében, hiszen évek óta repertoáron van a Bányatrilógia 2-3. része Csizmadia Tibor, valamint a Kutyaharapás Szikszai Rémusz rendezésében. De nemcsak ezekről beszélgetünk Székely Csabával, hanem a Selinunte Kiadó által tavaly kiadott gyűjteményes kötetében megjelent többi darabokról is. És ami a kötet megjelenése óta történt vele.
A darab megjelent a Selinunte Kiadó Kortárs drámaírók című sorozatának Székely Csaba Idegenek és más színdarabokkötetében, amely az előadás napján a helyszínen megvásárolható >>
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra!
Először tehát erről a „kalandjáról” kérdeztem Kertész Pétert, aki ha jól számolom hivatalosan 60 esztendeje van a pályán, hiszen 1965-ben diplomázott, igaz, már főiskolásként is voltak sikerei.
Cseke Péter 18 éve vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat. Vallja, hogy egy színház akkor jó, ha úgy működik, mint egy könyvtár: mindenki megtalálja a kedvére valót.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
