Írások
A Budaörsi Latinovits Színház előadásnak az 1998-ban Thomas Vinterberg rendezésében készült film az alapja, az előadást Pelsőczy Réka rendezte.
Most volt a bemutatója a Születésnapnak. A szokásos próbafolyamaton vagytok túl?
– A Születésnapot már augusztusban elkezdtük próbálni, aztán leálltunk egy másik darab próbája miatt, és utána jött még egy hét szünet a Covid miatt. Tehát kevesebbet próbáltunk a szokásosnál, de ez szinte nem is hiányzik, mert mindenki ezerrel állt neki a munkának. Rékával nagyon jó dolgozni, mert megvan ugyan az elképzelése, de hagy minket dolgozni, megengedi, hogy a szerepnek a különböző rálátásait kipróbálhassuk. Ugye az ember többféleképpen próbálja bekeríteni azt a figurát, amit közvetíteni fog. Szóval, nagyon jó próbafolyamat volt, és nagyon szeretem a szerepemet.
Ez egy nagyon kemény darab. Egy vacsorára gyűlik össze a család, s közben az egyik fiú, Christian felfedi a szörnyű családi titkot. A fő bűnös az apa, Helge, akit ünnepelnek éppen a 60. születésnapján. Miért most derül fény régmúlt történésekre?
– Réka és mi is nagyon sok abúzus-történetet – hiszen erről van szó – olvastunk végig. Nagyon sokáig titokban maradnak az ilyenek, az érintettek nem tudnak beszélni róluk. Van, hogy valaki nem is tudja, hogy mi történt vele gyerekkorában – mondjuk ez nem az az eset –, hanem valamilyen esemény teszi számára azt világossá. Itt az, ami kiborítja Christiant, hogy az ikertestvére fél éve öngyilkos lett. Ők ketten hurcolták az apai abúzus terhét. Christian egész életében kezelésekre jár, tehát egy nagyon gyenge idegrendszerű emberré vált, nem tudta feldolgozni a szexuális bántalmazásokat. Amikor a húga megölte magát, akkor döntött úgy, hogy a legközelebbi alkalommal – s ez a 60. születésnap – borítja a bilit.
Te alakítod a feleséget, Elsét, s Else is a maga módján bűnös, hiszen tudott az abúzusokról, de szemet hunyt felettük. Nagyon sok ilyen történet van, ettől érinti meg mélyen a nézőt ez a darab. A feleségek, anyák azt mondják: nem akarom elveszíteni a férjem, s ezért eltűröm az ilyesmit, ez ugyan nagyon megalázó, de még így is jobb, mint egyedül maradni.
– Azért tudnak így alakulni a családi erőviszonyok, mert az apa olyan személyiség, aki uralkodik a családtagjain, mindannyiukat fogva tartja, visszaél a hatalmával. Én nem mentem föl az anyát semmiképpen, de van olyan helyzet, mikor hallgatnak a nők sajnos – akár a gyerekek miatt, akár az anyagi viszonyok miatt. Hosszú évek telnek el ebben az érzelmi defektben – „felejtsük el, ami történt, nem is láttam, amit láttam” – mondja magának Else.
Igen, de a darab végén Else már nem követi a férjét.
– Persze, illetve nem persze! Ezt most csak így rávágtam, mint aki játssza ezt a szerepet. Szerintem folyamatosan távolodik tőle. Nem könnyű ez, hisz a hosszú évek alatt roncsolódott ez a nő, magába temette a fájdalmát. A vacsora alatt próbál Helge után menni még, de azért van egy-két kitörési pontja. Az utolsó gesztusa pedig egyértelmű eltávolodás, már képes hátat fordítani a férjének. Aztán majd kilép a házasságából? Vagy ki tudja? Mindenesetre megteszi az első lépést.
A budaörsi közönség nemcsak a Születésnapban láthat téged, hanem szinte új élményként élheti meg a Koldusoperában és az Aliz!-ban nyújtott alakításaidat is, oly kevésszer tudtátok játszani ezeket a karantén miatt.
– A Koldusoperát decemberben mutattuk be Fehér Balázs Benő rendezésében. Egyeztetési gondok miatt csak párszor játszottuk. Abban Celia Peacockot alakítom. Másodszor talált meg ez a szerep, és egy egészen más elképzelésben játsszuk, mint előzőleg, de hát közben el is telt 22 év! Nagy boldogság volt számomra, hogy a fiatal rendezővel megtaláltuk a közös hangot. Egy kicsit elemelt, bohócos figurát alakíthatok az előadásban. Az Aliz!-nak pedig február végén volt a premierje, mindössze hat előadás volt belőle és jött a Covid. Az Aliz! eredetije az Alice Csodaországban és az Alice Tükörországban, Pallai Mara és Tengely Gábor írták a színpadi szöveget, s én vagyok benne a 8 éves Aliz.
Érdekes lehet egy 8 éves kislány szerepébe belebújni…
– Nagyon jó! Először nehéz, amíg az ember megtalálja, hogy mi az, amitől ennyi idősen 8 éves. Megnézték az előadást 8-10 éves gyerekek, s kérdeztem tőlük, hogy mikor tudták elfelejteni, hogy tulajdonképpen a nagymamájukat látják a színpadon és nem a 8 éves Alizt. Képzeld, az első jelenet után rögtön elfogadták! Tengely Gábor rendező ötlete volt, hogy én játsszam Alizt. Úgy gondolta, hogy nem keres egy 8 éves gyereket, mert szeretne színésszel dolgozni, és hogy el tudja képzelni, hogy valaki, aki sok mindent tud az életről, a gyerekségről, az el tudja játszani ezt a szerepet, ez menni fog nekem, mert van naivitás a lényemben... Igen, sok mindent megéltem már, éppen ezért meg tudom jeleníteni azt, ami egy ilyen furcsa, abszurd mesében egy 8 évest mozgat. Ha elő tudod hívni a múltadat, akkor sikerülnie kell. A munkafolyamat végére elértünk oda, hogy tudtam, miért én vagyok a 8 éves.
Az szfe-ügyben már nyilatkoztál, amikor szeptember elején megtörtént az egyetemfoglalás. Egy hónappal később milyennek látod a helyzetet?
– Akkor azt kérdezték tőlem, hogy milyennek ismertem meg Székely Gábort, illetve Vidnyánszky Attilát. Elmondtam, hogy Székely Gáborért mentem át a Radnóti Színházból az Új Színházba. Nagyon fontos volt nekem az a négy év, amit ott töltöttem. Székely egy nagyszerű rendező, etikus ember, példaértékű, ahogy dolgozott az emberekkel. Mindaz, amit csinált az életében, az megkérdőjelezhetetlen. Én nagyon szerettem Vidnyánszky Attilát is. Akkor ismertem meg, amikor átjött Magyarországra, láttam tőle beregszászi előadásokat. Dolgoztam vele többször, kifejezetten szerettem a vele való munkát. Azt, amit a hatalom alakított benne, azt nem tudom elfogadni. Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen értékes ember ennyire eltávolodott magától, egy másik ember lett. A Színművészeti ügyét úgy látom szeptember végén, hogy hiába van vágy arra, hogy jogszerűen alakítsák át az egyetemet, kétséges, hogy ez meg fog-e történni. Nem lehet leradírozni mindent, s fontos, hogy az alapítványban mindenképp legyenek az egyetem részéről is emberek.
Mi vár még rád ebben az évadban – akár itt Budaörsön, akár másutt?
– Mivel megint itt vagyunk a vírus közelében, az ember reszket és remeg azért, hogy tudja a szakmáját végezni, hogy menjen az élet, hogy az embereknek legyen pénzük eljönni színházba, és ne kelljen rettegniük attól, hogy megfertőződnek. Ezért későbbre halasztottuk a Rekviem egy álomért című darab bemutatóját, ami Hubert Selby jr. drámája, Berzsenyi Bellaagh Ádám fogja rendezni. November helyett várhatóan januárban lesz a premier, ebben fogok játszani. A tervek szerint február 26-án lesz a Trafóban Simkó Beatrixék A kredenc a pincében maradt című táncelőadásának bemutatója, abban én mint színész fogok részt venni. Ebben az évadban ezek az új előadások, de továbbra is játszom a Rózsavölgyi Szalonban Craig Warner: Idegenek a vonaton című darabjában és a Katona József Színház Kamrájában Spiró György Széljegy című drámájában. Ennyi színházi feladatom van, de ha valami munka még szembejön, nem fogok ellenállni.